Tizenhét

      Tizenhét évvel ezelőtt hajnalban megindultak a fájások. Két szüléssel a birtokomban mégsem voltam benne biztos,hogy ez tényleg  az amire várok.  Reggel nyolckor már biztosan tudtam,hogy be kell jutnom a kórházba. Gondoltam,a villamos erre pont megfelelő lesz. Előtte a sarki kisboltban még vettem két sajtos rudat, biztos ami biztos, hiszen a prof még a szülés alatti evésbe is beleegyezett,csak ne legyen több ötletem… Mellesleg megígérte azt is,hogy a tuti super baba-mama szobában fogok szülni, kád,labda, bordásfal, meg franciaágy. Kicsit aggódtam,hátha mégse lesz hely, de azt mondta,hogy mióta elkészült ez a ” kéjlak” erre még nem volt példa. DE lett. A szomszéd végül is lekapcsolt a lépcsőházban és bevitt a teherautóján, mikor látta,hogy hétrét görnyedve araszolok lefelé. Miután az éjszaka erős front érkezett  többünkre rátört a szülhetnék.A szemfülesek már bent vajúdtak a baba-mama szobában, én kaptam egy beöntést, majd igen illetlenül végigszotyogtattam a folyósót mert nem értem el a wc-ig. Viszont nagyon nagyon boldog voltam,hogy meg fog születni a fiam. Nem éppen idilli körülmények között, lepedővel elválasztott ágyon szültem, de a prof állta a szavát, hagyott enni is, és inni is. Délben már az ágyat haraptam, de tudtam hogy sietnem kell,mert a profnak du magánrendelése lesz,így összeszedtem magam,és du 14 órakor megszületett a fiam. Két órával később ,mikor letelt a kötelező őrzési karantén,már a folyósón sétáltam,és eufórikus örömmel hivtam minden barátomat,barátnőmet, a két nagylányomat otthon és mindenkit akit utolértem: sikerült.!

          Isten éltessen ELőd!/Szívesen ideírnám hogy -ke,- de ezt nem szereti/